Mulcs
A mulcs a talajfelszínre terített szerves (fakéreg, fűrészpor, szalma) vagy szervetlen (kavics, gránit) takaróanyag. Csökkenti a párolgást, gátolja a gyomnövekedést, védi a gyökereket a fagyoktól és idővel humuszt termel.
A mulcsozás az egyik legelőnyösebb kertészeti technika: egyetlen munkafázissal egyszerre védi a talajt a kiszáradástól, gátolja a gyomokat és tápanyagot termel. Egy jó mulcsréteg 5–8 cm vastagságú — vékonyabb réteg nem hatékony gyomgátlóként.
Szerves mulcsok: fakéreg-mulcs (tartós, szép, közepesen gyorsan bomlik), fa-forgács (olcsóbb, gyorsabban bomlik), szalma (élőkertben, zöldségesben jó), kaszált fű (csak vékony rétegben, vastagon penészedik). A szerves mulcs idővel humuszba alakul, ami javítja a talajt.
Szervetlen mulcsok: kavics, gránit-zúzalék, bazalt-kő. Nem bomlanak, tartósan gátolják a gyomokat, de nem javítják a talajt és a téli fagy néha feltolja. Száraz, mediterrán hangulatú kertekbe illenek.
Mulcsot nem szabad közvetlenül a növény tövéhez tolni, mert rothadást és kártevőket vonzhat. A tő körül hagyjunk 5–10 cm gyűrűt szabadon — a mulcs "gyűrű" a töveknél a leggyakoribb mulcsozási hiba.