Talajtakarás (talajtakaró növény)
Talajtakarók olyan alacsony, terjedő növények (pl. boróka, kúszó pimpó, szeder), amelyek a talajfelszínt befedik, kiszorítják a gyomokat, megtartják a talaj nedvességét és megakadályozzák az erózió. Rézsűkön, sziklakertekben és cserjék alatti területeken különösen hasznosak.
A talajtakaró növények egy-, két- vagy háromévesek lehetnek, de a kertészeti értelmű talajtakaró általában évelő, alacsony (10–40 cm), horizontálisan terjedő növény. Cserjés talajtakarók (pl. sziklai boróka, Cotoneaster horizontalis) is elterjedtek.
A talajtakaró legfőbb előnye: ha egyszer beállt, szinte gondozás nélkül tartja fenn magát, és a gyomokat kiszorítja. A beállásig (általában 1–2 év) rendszeres gyomtalanítás szükséges, utána a zárt talajtakaró nem ad helyet az újabb gyomcsíráknak.
Rézsűkön (meredek domboldalakon) a talajtakaró eróziógátló is: a gyökerek összetartják a talajt, és az esővíz nem mossa le. Meredek terepre boróka, kúszó rózsa, Hypericum calycinum vagy szeder-fajok ajánlottak.
Árnyékos területen a talajtakarók is más fajúak: a fehér holdviola (Lunaria annua), a békabogyó (Maianthemum bifolium) vagy az évelő szezám (Sedum) is jól teljesít. A talajtakaró megválasztásakor a fény és a talajnedvesség is meghatározó.